Amikor feleslegessé válunk,egyesek számára,amikor a tehetetlenség és a magány körülvesz..amikor szél
ellen ..nem lehet..sőt szinte lehetetlen!.
Amikor kétségbeesünk..hogy csak úgy használhatatlanokká válunk!Mit tegyek..?..feltenném a kérdést..de sajnos a válaszra még várnom kell:!..Amikor a percek csigalassuvá válnak..és a várakozás jegyében bármit megteszek..amikor SEMMINEK sincs értelme..csak úgy van..és kész!
Sorsom ugyan kit is érdekelne?..SENKIT!..maradok magányom némaságában...tétova pillanatokkal..ködös jövővel.....Várakozásban..MOZDULATLANUL!!!A Fájdalom szigetén..
.
..... csak a páfrányok érintése menthet meg!
...vagy talán mégsem?.....