Gasztro-mánia..és emlékek

És jutnak eszembe gyermekkori finomságok,ahogy anyukám pucolta a zöldségeket egy vájlingban,amikor rántottbéka-combot pucoltunk..néztem ahogy mozognak miután besóztuk őket..hej de finomak voltak kirántva..betegre ettem magam!sosem felejtem el...meg amikor Nagymamáméknál voltunk Láposon..amikor Nagyapámmal mentünk rákászni..hogy csodáltam ahogy a csalit a kicsit "büdös húst"feltette egy horogra..aztán beeresztette a vizbe...ma is elöttem van ahogy nagyanyám megsúrolta drótkefével,aztán forrásba levő vizbe bedobta,..tök pirosak lettek(!)..aztán kivette a vizből..s miután kihültek..kiszedte a farkából egy kicsi vékony belet..azt kidobta..és az ollójából..Na abból a husból lett a finom rák-leves..murokkal,rizzsel..Isteni volt,azóta sem ettem olyant!!!.Azt sem felejtem el hogy a nagyapám vászon hátizsákját kivágta a RÁK_ÚR..és ott potyogtak el a poros uton,amin mezitláb mentünk,,nyári forróság volt!...a nagyi óriás lisztesládája a spejzból..ahol mindig olyan finom illat volt ,amikor bementem..,..eszembejut amikor 10 tojásból csinált nekünk rántottát a sparhelten,..mi pedig mezitlábasan vártuk az asztalnál,a kis tyukok..a szemfülesebbek..állandóan ott sündörögtek a konyhában..és pottyantották a kis" tyúxarokat."...:)persze egy párba bele is léptünk(azóta vagyok ilyen szerencsés)..soem felejtem el az anyukám csinálta ételeket..talán ma én ugyanezt megörökölve,követem!..MVásárhelyi nagymamámnál sokszor volt nyuszi-hús!Volt sült,nyuszifasirt,becsinált-leves,és nyuszipörkölt,vagy paprikás..Mindegyiket imádtam!....karácsonykor tele volt a spájzunk KOCSONYÁVAL!..rá is jártunk...naponta többször is....meg azok a töltöttkáposzták,vendégségek!Hmmm..a mai napig nem tudom a receptjét..annak a finom,habbal a tetején..megvan:Diós-stangli!Ezt olyan finomra csinálta az anyukám...senkinél nem láttam hasonlót...!Olyan jó ezekre visszaemlékezni..egyszer szintén Láposon,kimentünk az unokatestvérekkel a rétre,a liba-legelőre..ott is felejtettük magunkat..még senki sem volt éhes..sárkányt eregettünk..minden nyári szünidőnket ott töltöttükk,aranyévek..egyszercsak hallunk egy nagy kiáltást..."gyerekek,,gyertek ebédelni"!..nem kellett sokat  kiabáljon,már eszünkbe jutott ,hogy megéheztünk...isteni ebéddel várt:Töltött  kelkáposzta,..de ugy ,hogy a husos-rizses tölteléket a levelei közé tette,majd cérnával összefogta,mindegyik kelkáposztafejet..volt is ott egy nagy fazékkal...Finom bivalytejföllel ettük..Hát..azóta sem ettem még olyan finomat!!!!!de amikor nagyapám először vitt a természetbe..sosem felejtem el..olyan volt kicsi,kalappal..mint Matula-bácsi a Fekete István regényből,..és leültünk a Sátor hegy alatt..egy fenyő alá..és elővette abarna kenyeret,és a szalonnát..és ott szelte a kenyérrel együtt..inkább" faragta" a falatokat!...Ő nem ette hagymával,csak ugy szárazon..ivott rá kristálytiszta forrásvizet..sosem láttam sem inni csak vizet és nem cigarettázott.Ő volt az aki megismertette velem a természet szépségeit,vadásztörténeteket mesélt,..
     Imádtam őt..a maga egyszerüségéért ,..a jelleméért ,a becsületességéért!..
              Még az is érdekes volt ,amikor..nyári zápor elől bemenekültünk a szénás -istállóba,ott ugy emlékszem egy tehén volt csak..meg a tyukok is..de akkor ott kuksoltunk a CSŰRBEN..ott igy hivták...és hasrafekve szimatoltuk a jó kis szénaillatot,a csűr padlásán!!!..aztán elment a zivatar..csak itt ott tócsák..de jó is volt a meleg-nedves fűben belépkedni a konyhába..ott már égett a kályhában a tűz,még nyáron is..és nagymamánk akkor egy nagyon finom barnakenyeret ettünk,zsirral..hagymával...De szép emlékek..csak sóhajtozni tudok...és visszasirni a gyerekkoromat!