Erdő mellett de jó lakni....

Kimondhatatlan vágyat éreztem,erdőn keresztül átsétálni a faluba,,...az erdő mesél,mondani akar valamit állandóan,!Avarzizegés,csend,őzikék ugrándoznak a vadaskertben,a fenyők alján tűlevelek várják már a hó-hullást,a panzió "székely"kapuja büszkén jelzi,itt az utam,erdei utam vége...vagy épp innen kezdődik?Csend van,olyan csend ..hogy hallani amint a köd szitál,apró szemcséket ejt orromra,arcomra,homlokomra!Nem tehetem meg hogy a kedvenc"vizesésemet" ne nézzem meg,ne álljak meg pár percet,hallgassam a víz zenéjét,csobogását!Füstfelhő gomolyog a panzióból,úgy látszik vannak páran odabent!Friss vakondtúrások keresztezik utamat,vércse vijjog,vagy valami ragadozómadár!Amott az erdőben egy kőház körvonalazódik,erdészember háza ez,oly szép,hangulatos és egyszerü..NEM SIETEK!..élvezem a zizegő avar rugdosását,a csendet,néha traktorzúgás,kocsizaj néha emberi hangok zavarják meg a csendet..semmi félelem nincs bennem,hiszen egyedül vagyok..,Hoppá..egy kismadár ijedten felröppen,..aztán a vadaspark őzikéi,szarvasbikái vad ugrándozásba kezdenek,lehetnek vagy 15..en,és mint a mesében,vagy egy filmben egyszerre ,sorban szökdécselnek..Mintha egy Nat-Geo filmjelenet elevenedne meg....:)Meg is állok,pillanatokig gyönyörködöm bennük,egy-kettő odamerészkedik a keritéshez,megszokták már hogy a turistáktól kapnak egy kis almát,falevelet..Feltöltődöm...beszívom a falevelek nyirkos illatát,a ködöt megsimogatom,a lépteimet meghallgatom,..aztán elveszek az ösvény magányában.

                                  .
  ..Várjuk a hópihéket!..legközelebb megszámolom a lépteimet!..:)